Pripjaty (Pripyat), a szellemváros – A csernobili katasztrófa 20

Pripjaty (Pripyat), a szellemváros – A csernobili katasztrófa

1986. április 26. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ezt a napot a világ nem fogja egykönnyen elfelejteni. Sokaknak változott meg és ment tönkre az élete mindössze egy nap alatt. A világ pedig jó ideig feszülten szemlélődött, hogy vajon mi fog történni ezután. Ezen a napon robbant fel emberi mulasztás miatt a csernobili atomerőmű. Igazából a katasztrófa elnevezése nem egészen pontos. Az erőmű ugyanis egy Pripjaty nevű város közvetlen közelében volt/van. Ezen a településen körülbelül 50 000 ember élt a katasztrófa bekövetkeztekor. Ezek jórészt az erőműben dolgozók és családjaik voltak, a várost is eredetileg konkrétan erre a célra húzták fel 1970-ben. Pripjaty egy dinamikusan fejlődő, jóval a szovjet életszínvonal felett álló város volt egészen az ominózus eset napjáig. Azóta egy kihalt panelrengeteg, egy igazi szellemváros…

A történetet mindenki ismeri. Az erőműben néhány nagyokosnak kísérletezni támadt kedve, hogy a reaktor turbinagenerátora külső áramforrás hiányában képes-e elég elektromosságot termelni a biztonsági rendszerek működtetéséhez. A választ sajnos már tudjuk. A robbanás után Pripjatyban állítólag akkora óránkénti sugárzást mértek, ami jóval meghaladta az atomenergiaipari dolgozók éves adagját is. Másnap délután elkezdődött a város lakosságának teljes evakuálása. Talán mondanom sem kell, hogy totális káosz és fejetlenség uralkodott. Gyakorlatilag senki sem volt tisztában a helyzettel. Mindenki rémülten és érthetetlenül szemlélte, ahogy a várost egyik pillanatról a másikra gázálarcos katonák, helikopterek, több száz busz és teherautó lepi el. Aztán kora délután bejelentették a helyi rádióban, hogy mindenkinek el kell hagynia az otthonát, mert katasztrófa történt az atomerőműben. A lakosok egyetlen egy órát kaptak arra, hogy a legfontosabbakat összepakolják és felsorakozzanak a házak előtt. Se bútorjaikat, sugárzóvá vált gépjárműveiket, de még a házi állatokat se vihették magukkal. Mindent maguk mögött hagyva szálltak fel a buszokra és kamionokra, amikkel Kijevbe, majd Szlatuvicsba menekítették őket. Természetesen azt mondták, hogy ez csak egy ideiglenes állapot lesz, és nemsokára mindenki visszatérhet, de erre a mai napig nem került sor és jó pár évtizedig, talán évszázadig még nem is fog. Még elképzelni is szörnyű lehet, hogy mit kellett átélni a pripjaty-i embereknek. Ha belegondolok, hogy mi lenne, ha most hirtelen odakint itt is megszólalna a sziréna és kapnék egyetlen egy órát arra, hogy a legfontosabbakat összedobjam, majd az egész életemet, az egzisztenciámat, az ismerőseimet és az emlékeimet hátrahagyva kénytelen lennék elutazni egy egészen más helyre… hát nem is tudom. Egyszerre lenne félelmetes, gyomorszorító és könnyfakasztó. A kitelepítés után a szennyezett területeket természetesen a katonaság lezárta és kialakított egy 30 km sugarú zónát, amit a mai napig karantén alatt tartanak. A katasztrófa után csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy Pripjaty és környéke nem mostanában lesz újra lakható állapotban. Így úgy döntöttek, hogy a várost, azon mód, teljes egészében meghagyják ugyanabban az állapotában, amikor kiürült. Pripjaty a mai napig egy igazi, szovjet mintára épült, kihalt panelrengeteg. Az utcák és a panelházak falai még most is tele vannak szovjet jelképekkel és feliratokkal.

A városban található több mint tízezer lakást idővel kifosztották az értékeikből. Bár a források és a képek arról tanúskodnak, hogy a lakásokban a mai napig találni polcokat, könyveket, fényképeket, játékokat, de ennél többet nem igazán. Viszont az épületek még mindig ugyanúgy állnak azon mód, ahogy ott hagyták őket. Az állapotuk természetesen már más kérdés. A nyolcvanas évek végéig még fűtötték őket az állagmegóvás érdekében, de amióta ez megszűnt, azóta fokozatos leépülésnek indult a környék. A természet lassan visszahódítja magának a betondzsungelt. A város területét elkezdték benőni a gazok és a fák. Egyes lakások belsejében már bokrok hajtanak. Az épületek már hosszú ideje omladoznak?Végül felvetődik a kérdés, hogy mi lesz így Pripjattyal? A Zónában a sugármentesítés még napjainkban is folyik, de mondanom sem kell, hogy nem mostanában fog befejeződni. Pripjaty városával, úgy gondolom egy virágzó város tűnt el örökre a Föld színéről. És még talán ennél is nagyobb tragédia az, hogy több tízezer ember volt kénytelen óráról órára elveszítenie az otthonát és sok esetben az egészségét, utódai egészségét is. Pripjaty pedig még nagyon hosszú évtizedekig lakatlan lesz, ez biztos. És mint mondtam, a város már az enyészeté. Megjósolhatatlan, hogy amikor a falak végre majd megtisztulnak az évtizedekig tartó sugárzástól, milyen állapotban lesz a város. Nehéz hinni benne, hogy Pripjaty valaha is még egy lakható, virágzó otthona lesz valakiknek…

[Diavetítés indítása]

forrás: http://www.pcdome.hu/blog/neumark/1892/pripjaty_a_szellemvaros”