A Matzenauer család neoklasszicista kastélya Pártosfalván található, közel a magyar-szlovén határhoz. A család címerállata, az oroszlán, még mindig díszíti az ablakok sarkait, habár az épületben már talán csak a szellemek kísérnek.
Eredetileg várként jegyzett kastélyként keletkezett, majd később vadászházként szolgált. A kilenc méter magas épület egy 150 hektáros park területén helyezkedik el, melyet szökőkút és ritka növények díszítenek. Az építéshez használt téglákat Pártosfalván készítették, a fa pedig a birtokhoz tartozó erdőből származott. 1900-ban került Matzenauer gróf családhoz, amikor Karl von Matzenauer, a cseh származású gróf, Craigher Dénestől megvásárolta.
A kastély egykor gyönyörű parkkal volt körülvéve egy oldalról, míg a másik oldalon rendezett erdő terült el. A parkban sétálóutak kanyargottak, és számos fajta fa díszítette, például nyárfák, bükkfák és jegenyefák. A közepén található volt egy kis halastóval rendelkező szökőkút, amit három kőpad övezett, melyeket fenyőfák szegélyeztek. A park másik része a kastély hátoldalán terült el, tele rózsafákkal és díszbokrokkal. A kastély szomszédságában egy kút is állt, amely az ott lakókat ivóvízzel látta el. A kastélyt egy kis erdő választotta el a különböző gazdasági épületektől.
Az épületben összesen 26 helyiség található, valamint egy kápolna is, ahol misét is tartottak. A második világháború idején az orosz katonák elfoglalták a kastélyt és kórház céljára használták.
Visszaemlékezés
Zrim Karolina (Medi), a család leszármazottja és az épület jelenlegi tulajdonosa emlékezik vissza az eseményekre: „Egy borzalmas éjszaka orosz katonák rontottak be az ajtónkon. Menekülni voltunk kénytelenek az otthonunkból, és a közeli malomban leltünk menedéket. Az oroszok mindent kifosztották, amink csak volt. Az épületet kórháznak használták, és minden értéktárgyat elloptak.”
Pár kilométerre található Polana nevű városban egy hotel található, ahol egy szoba a Matzenauer kastélyból származó bútorokkal van berendezve. Medi nénit azzal a képpel és történettel ábrázolják, amely az otthonában lopott bútorok eredetét mutatja be. Több családi vagyontárgyat is elhordtak az emberek az épületből. Medi néninek is volt alkalmazkodnia az új körülményekhez: „Amikor megtörtént a fosztogatás, én is hazamentem, hogy néhány személyes holmimat elvigyem, de a kezemből kitépték a ruháimat. Amikor 1945-ben az oroszok kimentek az épületből, és visszatérhettünk az otthonunkba, a legszörnyűbb az volt, hogy semmink sem maradt, még a kanalakat is magukkal vitték.”
A kastély napjainkban
Mára a kastély romokban hever, a hátsó fala és a tetőszerkezete teljesen összeomlott. Az épület romja és a birtok továbbra is magántulajdon, Matzenauer gróf négy élő unokája közül ketten a kastély szomszédságában élnek.
Az elmúlt években volt érdeklődő a kastély iránt, de az örökösök nem kívánják értékesíteni, mivel a felújítás költségei milliókat tenne ki, amit nem tudnak finanszírozni. A körülötte lévő parkot nemrégiben felújították.
Medi nénit gyermekkora szép emlékei kötik ehhez a kastélyhoz: „A faluban gazdagnak tartottak minket, de nem igazából voltunk azok, csak több földünk volt, mint a többségnek. Úgy éltünk, mint a többi ember. Nem volt különleges öltözetünk, gyerekként rongybabákkal játszottunk, továbbá a babakocsink is fából készült. Ahogy nőttünk, dolgoztunk a földeken, ahogyan más gyerekek is a faluban. A legemlékezetesebb pillanataim mégis gyermekkori emlékeim közé tartoznak.”