Csernobil egy ukrán város, mely Ukrajna északi részén található, a Kijevi területen, az Ivankivi járásban. A várost a Pripjaty folyó partján helyezkedik el, közel az ukrán–belarusz határhoz.
Csernobil történelme középkortól fogva terjed ki, és a 19. századtól kezdve vált fontos közlekedési és kereskedelmi központtá. A várost világszerte ismertté tette a 1986. április 26-án a csernobili atomerőműben történt reaktorbaleset.
Csernobil történelme
A város történetében először 1193-ban említik Csernobil néven, mint a Rosztiszlavics hercegek vadászterülete. 1362-től a város a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott, majd 1569-ben csatlakozott a lublini unióhoz. A 16–17. században a város először Filon Kmita (későbbi nevén Kmita Czarnobylski) birtokába került, majd hozományként a Sapieha család birtoka lett. 1703-tól a terület birtokosa a Chodkiewicz család. A település 1793-ban az Orosz Birodalom része lett.
17. század
A 17. századtól kezdve nagyszámú askenázi zsidó települt be a városba. A 19. század közepén érkezett a városba Menáchem Náhum Tverszkij rabbi, a csernobili haszidizmus alapítója, az első csernobili cádik. Menáchem rebbe és követői egy sajátos hászid ágat hoztak létre, amely a város nevére utal. A település a század második felére a zsidó gazdasági és vallási élet központjává vált, és a forradalom idején a város lakosságának túlnyomó többségét zsidók alkották.
20. század
A 20. században a város körül jelentős harci műveletek zajlottak a polgárháború idején. Az 1919-es nagy pogrom után a zsidó lakosság nagy része Slomo Ben-Cion Csernobiler cádik vezetésével menekült Kijevbe. A csernobili haszid közösség később az Egyesült Államokba költözött, ahol ma is aktív közösség él. A lengyel birtokosok és a római katolikus lengyelek a polgárháború után elhagyták a várost. A lakosság nagy részének elvándorlásával a város jelentősége nem csökkent, és hivatalosan 1941-ben kapta meg a városi rangot. A második világháború alatt a német csapatok kétszer is megszállták a települést, először 1941. augusztus 25-től 1943. szeptember 28-ig, majd 1943. október 5-től 1943. november 17-ig. A megszállás alatt a város maradék zsidó lakosságát teljesen elpusztították. A város környékén a Pripjaty folyó melletti mocsarakban jelentős harckocsi-műveletek folytak. A háború után a lakosság száma lassan nőtt, és 1971-ben érte el a 10 000 főt. A város járási székhely lett, és az elsősorban mező- és erdőgazdálkodásból élő Csernobili járás székhelyévé vált. A városban kórházat és folyami kikötőt létesítettek, valamint mezőgazdasági szakiskola is működött.
Az épülő csernobili atomerőműhöz kapcsolódóan komoly közműfejlesztések indultak, különösen közutak, villamos távvezetékek és árvízvédelmi létesítmények építése. A hetvenes évek közepére Csernobil háttérbe szorult az erőmű építésekor felépített Pripjaty várossal. A járási központ még mindig Csernobil maradt, de mint kis mezőváros, nem tudott versenyezni a többszörös népességű „szocialista mintavárossal”, ahol a közművek, városi intézmények és szolgáltatások minősége messze meghaladta a korabeli szovjet átlagot.
A csernobili reaktorbaleset és a mentesítés
A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset miatt, a radioaktív sugárzás és a nyitott reaktormaradvány közelsége miatt 1986. május 2-án döntötték el, hogy a város mintegy 12 500 lakóját ki kell telepíteni. Mivel a városban már meglévő infrastruktúra lehetővé tette a mentesítési munkák vezetési központjának Csernobilban való elhelyezését, így történt. Mivel az erőmű személyzetének szolgálati helyeként szolgáló Pripjaty város is lakhatatlanná vált a baleset miatt, az erőmű dolgozói is Csernobilba költöztek, amíg az új alvóváros, Szlavutics, megépült. A kötelező kitelepítés után Csernobil elvesztette közigazgatási funkcióit, és a területet az Ivankivi járáshoz csatolták. A csernobili atomerőmű adminisztratív központja átkerült az új városba, Szlavuticsba, és az erőmű mentesítési intézményei is oda költöztek.
Csernobil környezeti viszonyai miatt, annak ellenére, hogy közvetlen közelében található az erőműnek, csak enyhe mértékben szennyeződött radioaktív sugárzással. Az ehhez kapcsolódó mentesítési munkák miatt új utakat építettek a város nyugati részén. 1986 nyarán és őszén jelentős sugármentesítési munkákat végeztek Csernobil területén annak érdekében, hogy a várost továbbra is lehessen használni adminisztratív központként.
Az utolsó jelentős nyilvános esemény a városban az erőműbaleset felelőseinek bírósági tárgyalása volt, amely 1987. június 7. és 1987. július 27. között zajlott le.