Pripjaty város, Ukrajna Kijevi területén található, az ukrán- belarusz határ közelében, 16 km-re északra, Csernobil várostól. Jelenleg egy elhagyatott szellemváros, mivel a várost az alig néhány kilométerre található csernobili atomerőmű 4-es blokkjának 1986-os robbanása miatt teljesen kiürítették. Pripjatyban többnyire az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, összesen mintegy 49.400 lakos, közülük 15.406 gyermek és 16.562 nő volt. A város területe 6,59 négyzetkilométer, melyet 75–78 ezer fő lakosra terveztek. 1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt.
A hely máig megőrizte a 1970-1980-as évek szovjet városaira jellemző arculatát, mivel az atomerőmű-baleset óta itt semmi sem változott. A város sugárzás miatti erősen szennyezett környezete és a robbantás közelében található reaktor miatt a lakosság visszatelepítése még hosszú ideig nem várható.
Pripjaty jogilag területi jelentőségű város Ukrajnában, de ellentétben a többi hasonló jogállású várossal, itt nem alakult városi tanács. Ehelyett a polgári közigazgatásra maradt feladatokat a Kijevi terület tanácsának szervei látják el.
A város története
Pripjaty városának tervei először 1969-ben készültek el. Az építkezés 1970. február 4-én kezdődött. Elsőként az atomerőműhöz legközelebb eső területek épültek meg, mint az adminisztrációs épületek, az étkezde és a diákszálló. A település nevét 1972. április 14-én kapta a közeli Pripjaty folyóról. Az első iskola 1972 decemberében nyitotta meg kapuit, és a város 1979-ben kapta meg hivatalos városi rangját. 1985-ben már 47.500 lakos élt itt. Az utolsó tanácselnök Vlagyimir Volosko volt.
A kitelepítés
A csernobili atomerőmű balesete miatt 1986. április 26-27-én keletkezett gamma-sugárzás mértéke Pripjatyban 0,4-1,5 röntgen volt óránként. Más források ennél magasabb, óránként 6-7 röntgenről számolnak be. Utóbbi mennyiség meghaladta az atomenergiaipari dolgozók évente megengedett maximális adagját, ami 5 röntgen. A várostól délre található „Halál hídja” közelében állók, akik a baleset idején megpróbálták megfigyelni az erőművet, a sugárzás kétharmadát tapasztalták.
Az erőműben történt robbanás után 36 órával, 1986. április 27-én megkezdődött a lakosság kitelepítése. Az evakuálás napján Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Alig egy órájuk volt az összepakolásra az hivatalos rádióhír bejelentése után. 1225 Ikarus 260 és LiAZ–677 típusú autóbusszal, 360 teherautóval, valamint két, 1500 személyes vonatszerelvénnyel szállították el a város lakóit, példásan megszervezett evakuálási akció keretében. Remélve a visszatérést, a lakosságnak azt mondták, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és pár napon belül visszatérhetnek. Ezért csak legfontosabb dokumentumaikat, néhány napra elegendő ruházatot és élelmet vitték magukkal. Nem vihették magukkal bútorokat, ruhákat, gépjárműveket és a sugárzásnak kitett háziállatokat. Állítólag a környékbeli vadászokat bízták meg a hátramaradt, később elvadult háziállatok lelövésével, akik ezt a feladatot április 29-ére végezték el. A tetemeket a szintén szennyezett gépjárművekkel együtt temették el.
Az evakuált lakosokat autóbuszokkal Kijevbe és az újonnan alapított Szlavutics városába szállították, de a mai napig nem volt lehetőség a visszatérésre. Néhányan azonban nem hagyták el a várost, köztük 20 ember, akik lakásaikban bujkáltak, és két idős nő, akik több mint egy hónapig sikeresen rejtőzködtek a városban, mielőtt megtalálták őket és kórházba szállították.
A kármentesítés
Az evakuálás után, 1986 májusában és júniusában, több száz ember közreműködésével megkezdték Pripjaty megtisztítását. Először az épületek külső felületét és az utakat mosás útján tisztították meg, és június végére a város mintegy 70%-ával végeztek. 1986 szeptemberében a város egyes területeinek teljes sugárzásmentesítését kezdték meg, és a városban elkezdődött a sugárzás szintjének csökkentése. A munka a többi kerületben a következő évben folytatódott. 1988-tól kezdve rendszeres laboratóriumi méréseket végeztek a városban, és legalább 10 évig rendszeresen mosták az utakat. A füvet és a földet is kicserélték az évek során, valamint eltávolították a szennyezett romokat és hulladékot. A Prométheusz-szobrot, Pripjaty jelképét, 1987-ben az atomerőmű közelébe szállították.
A Szovjet Hadsereg katonai járműveit és helikoptereit, valamint a többi erősen szennyezett eszközt a Rozszoha települése melletti roncstemetőbe helyezték. A város lakóinak személyes tulajdonait és a leginkább szennyezett gépjárműveiket összegyűjtötték, majd azokat a környéken elásták a baleset után.
A kitelepítés utáni évek
1989-ben még fűtötték az állagmegóvás érdekében a lakásokat, de 1990-re kikapcsolták a közműszolgáltatásokat. A városban a laboratóriumi méréseken kívül csak a katonaság tartózkodott. 1998-ban az ott dolgozók is elhagyták a várost, és az utolsó működő közintézmény, az uszoda is bezárt. 2003-ban létrehozták az addyour.name, a virtuális közösséget, amelynek célja az egykori lakosok megtalálása és összegyűjtése. Ljubov Szirota, a pripjatyi művelődési ház egykori igazgatónője és a Prometheus művésztársulat vezetője, a baleset után 14 évvel látogatott vissza a városba egy rövid időre fia bátorítására. Jelenleg is részt vesz az egykori lakosok felkutatásában.