Az elhagyatott helyek, melyeket gyakran neveznek „urbex” (urban exploration) helyeknek, magával ragadó atmoszférájuk miatt folyamatosan vonzzák az érdekődőket. Ezek a helyek lehetnek elhagyott gyárak, iskolák, kórházak vagy más épületek. Ezek az elhagyatott helyek valaha élettel voltak megtöltve, ám idővel elhagyottá váltak. A kopott falak, a rozsdás berendezések és a természet által visszafoglalt területek az elhagyott helyek sajátos szépségét alkotják.
Az elhagyott helyek felfedezésekor az ember visszavezetve érzi magát az időben. A helyszínen történt események, az elhagyatottság miatti romlások, továbbá a környezet természeti visszavétele elgondolkodtató hangulatot teremtenek. Az elhagyott helyek fotósokat, kalandorokat és a történelemrajongókat egyaránt vonzák. Ők a helyek történeteit és elhagyatottságuk okait kutatják.
Ugyanakkor fontos tiszteletteljesen közelíteni ezeket a helyeket, mivel bizonyos biztonsági kockázatok is fennállhatnak. Az elhagyott helyek felfedezése egy különleges élmény lehet, de mindig fontos a körültekintés, valamint a jogi előírások betartása az elhagyatott helyek felfedezése során.
Újmajor az elnéptelenedett település
A Veszprém közelében fekvő Újmajorban található egykori elhagyott szovjet laktanya ma már nyugodt és lakatlan. Az épületeket katonai gyakorlatok során vették igénybe. A terület korábban egy hatalmas katonai komplexum volt, mely magában foglalta a minden igényt kielégítő lakótelepet.
Az újmajori laktanya jelenleg őrzött és nem látogatható terület, mivel katonai kiképzések szolgálatában áll. A területet a második világháború után a szovjetek foglalták el, és kialakították birodalmuk részeként. Mint a Szentkirályszabadja híres szovjet laktanyája, az Újmajori terület is egyidejűleg szolgált katonai és lakóhelyi célokat. A helyi katonáknak magas színvonalú körülményeket biztosítottak, és olyan létesítményeket hoztak létre, mint a szabadtéri mozi, bolt, kávézó, étkezde, könyvtár, játszótér és szauna.
Zsörk, a bakony elhagyatott gyöngyszeme
Zsörk hivatalosan nem rendelkezik utakkal, és a turistajelzések is messze elkerülik ezt a helyet. Első említése 1249-ből származik, amikor a terület a karakói várjobbágyok kezére került. Zsörk különlegességét az adja, hogy történelme során többször is teljesen elnéptelenedett, például 1531-ben, még a török uralom előtt. Annak ellenére, hogy ebben az évben megalapították a Pápai Református Kollégiumot, Zsörk lakossága eltűnt. Az emberek azonban a 18. században visszatértek, és az Esterházy család felügyelete alatt megkezdték a földművelést, szőlőültetést és gondozást.
Az egyik épület, egy sárga ház, 1969-ben épült, és akkoriban még lakott volt. Az utolsó lakó egy idős néni volt, aki harminc évvel ezelőtt hagyta el Zsörköt. A falu elnéptelenedésének fő oka az volt, hogy sem Pápateszér, sem Bakonyszücs felé nem vezetett aszfaltozott út, így Zsörk sosem kapcsolódott össze a szomszédos településekkel. Ma már csak pusztulás és reménytelenség látható mindenütt.
A templom azonban áll, mint az emlékeztető a múltra. A templom környékén természetes gyógynövények és madarak találhatók, és az egykori falu helyén madárparadicsom alakult ki, melyet ornitológusok tanulmányoznak. A Zsörki kápolna augusztus 20-án istentisztelet helyszíne, és a környékbeliek szép számmal érkeznek a szomszédos településekről.
Az időjárásnak kitett házak egyikében egy pár szék, egy asztal és egy borosüveg árulkodik az egykori lakók jelenlétéről. A romok között a téglákat már benőtte a moha, az ingeket pedig a szél tépi és szaggatja. A tér kiszélesedik, és a rét, ami valaha Zsörk központja volt, most már a természet visszahódította. A bozótos erdőség mögött csak romok rejlenek, de jól látható, hogy a falu alsó és felső utcája kétoldalt húzódott a nagy területen.
Partosfalvai szellemkastély
A Matzenauer család neoklasszicista kastélya Pártosfalván helyezkedik el, közel a magyar-szlovén határhoz. Az ablakok sarkait továbbra is az oroszlán, a család címerállata díszíti, de az épületben talán már csak a szellemek járnak.
Eredetileg várként említett kastélyként született, később pedig vadászházként funkcionált. A kilenc méter magas épületet egy 150 hektáros park veszi körül, melyet szökőkút és ritka növények tesznek különlegessé. A téglákat eredetileg Pártosfalván készítették, míg a faanyagot a birtokhoz tartozó erdő szolgáltatta. 1900-ban került a Matzenauer gróf család birtokába, amikor Karl von Matzenauer, a cseh származású gróf, megvásárolta Craigher Dénestől.
A kastélyt egykor gyönyörű park övezte az egyik oldalon, míg a másik oldalon rendezett erdő terült el. A parkban kanyargó sétálóutak vezettek, ahol különféle fajta fa, mint például nyárfák, bükkfák és jegenyefák díszítették a területet. A központjában egy kis halastóval rendelkező szökőkút állt, melyet három kőpad övezett, fenyőfák szegélyezték. A park másik része a kastély hátoldalán helyezkedett el, tele rózsafákkal és díszbokrokkal. A kastély közelében egy kút is állt, mely ivóvízzel látta el a helyieket. A kastélyt egy kis erdő választotta el a különböző gazdasági épületektől.
Az épületben összesen 26 helyiség található, beleértve egy kápolnát is, ahol miséket is tartottak. A második világháború idején az orosz katonák elfoglalták a kastélyt, és az épületet kórházként használták.