A Hetényegyháza, mely 1952-ben vált önálló község volt a Kecskeméthez tartozó négy tanyaközponttal együtt, 1981-ben került vissza Kecskeméthez. Az egyik ilyen tanyaközpont, mely Hetényhez csatlakozott, Szarkás volt.
Ezen a területen még mindig láthatók a múlt emlékei, és néhány idősebb lakos még mindig olyan körülmények között él, mint a községek egyesítése előtt. A közművesítés és az útburkolat ezen a területen nem valósult meg, néhol még villany sincs a tanyákban. Itt továbbra is csirkéket nevelnek, disznókat az ólakban, és a kertekben palánták nőnek. A környéket a gazdájuk és értékeik védelmére szolgáló kutyák csaholása tölti be. A régi vályog házikókból idős nénikék néznek ki, hajukat kendő takarja. Bajuszos, kalapos bácsikák csizmában tekeregnek a poros földúton kerékpárjukon.
Sajnálatos módon az őslakosok száma folyamatosan csökken. Életük végén otthagyott lakóhelyeik gazdátlanul maradnak. A házak kiürülnek, a kertek elvadulnak, az épületek pedig az időjárás viszontagságai miatt összeroskadoznak.
Ez egy olyan elhagyatott tanya, amelyet az idő már erősen megviselt, de még mindig érezhető az a környezet, amelyben a lakók a mindennapjaikat élték.