Az északi Bakony méltóságteljesen simul a Kisalföld keleti medencéjébe, és ezen a vidéken, ahol egykor élet pezsgett, ma már szinte semmi sem maradt. A Zsörk nevű település a városi nyüzsgéstől távol, az erdő mélyén fekszik, és csak néhány madár, egy kevés gyógynövény és 360 gyümölcsfa őrzi emlékét egykori lakóinak.
Zsörk megközelítése szempontjából azonban a fővárosból közvetlen autóbuszjáratok is rendelkezésre állnak. . Bakonyszücs mellett, Pápateszér a másik település, ahol a Zsörk név hallatán nem következik be meglepett kérdő tekintet. Itt az emberek inkább útbaigazítanak, és némi furcsasággal mérik meg, miért is akarok oda menni.
Zsörk hivatalosan nem rendelkezik utakkal, és a turistajelzések is messze elkerülik. Ezt a helyet már 1249-ben említették, amikor a terület a karakói várjobbágyok kezére került. Zsörk különleges, mert idők során többször is teljesen elnéptelenedett. Például 1531-ben, még a török uralom előtt. Annak ellenére, hogy ebben az évben, amikor megalapították a Pápai Református Kollégiumot, Zsörk lakossága eltűnt. Az emberek azonban a 18. században visszatértek, és az Esterházy család felügyelete alatt megkezdték a földművelést, a szőlőültetést és gondozást.
Az épületek közül az egyik sárga házat 1969-ben emelték, és akkor még lakott volt. Az utolsó lakó egy idős néni volt, aki csak harminc évvel ezelőtt hagyta el Zsörköt. A falu elnéptelenedésének egyik fő oka az volt, hogy sem Pápateszér, sem Bakonyszücs felé nem vezetett aszfaltozott út, így Zsörk sosem kapcsolódott össze a szomszédos településekkel. Ma már csak pusztulás és reménytelenség látható mindenütt.
A templom azonban mindezek ellenére áll, mint az emlékeztető a múltra. A templom környékén természetes gyógynövények és madarak találhatók, és az egykori falu helyén egy madárparadicsom alakult ki, melyet ornitológusok tanulmányoznak. A Zsörki kápolna augusztus 20-án istentisztelet helyszíne, és a környékbeliek szép számmal érkeznek a szomszédos településekről.
Az időjárásnak kitett házak egyikében egy pár szék, egy asztal és egy borosüveg árulkodik az egykori lakók jelenlétéről. A romok között a téglákat már benőtte a moha, és az ingek, amelyeket a faágakra akasztottak, a szél tépi és szaggatja. A tér kiszélesedik, és a rét, ami valaha Zsörk központja volt, most már a természet visszahódította. A bozótos erdőség mögött csak romok rejlenek, de jól látható, hogy a falu alsó és felső utcája kétoldalt húzódott a nagy területen.