Izland népessége és lakossága

Izland népessége és lakossága

Izland Észak-Európában található, az Atlanti-óceán északi részén, és Európa legkevésbé népes országa. Reykjavík a fővárosa és egyben a legnagyobb városa, ahol 65%-a él Izland népessége egészének. Az ország Közép-Atlanti-hátságának egyetlen emelkedő része vulkáni fennsíkkal rendelkezik, amely folyamatosan kitör. A belső terület homok- és lávamezőkkel, hegyekkel és gleccserekkel van borítva, és jeges folyók ömlenek a tengerbe az alföldön át. Az Izlandi Golf-áramlat melegíti fel, és annak ellenére, hogy az Északi sarkkörön kívül található, mérsékelt éghajlattal rendelkezik. A magas szélessége és a tengeri hatás miatt a nyarak hűvösek, és a legtöbb szigeten sarkvidéki éghajlat uralkodik.

Az Izlandi nép betelepülése i.sz. 874-ben kezdődött, amikor Ingólfr Arnarson norvég törzsfőnök az első állandó telepes lett. A norvégok és más skandinávok később is telepedtek le itt, és gael eredetű rabszolgákat is hoztak magukkal. Az Althing, a világ egyik legrégebben működő törvényhozó gyűlése, kormányozta az önálló nemzetközösséget. A 13. században Izland csatlakozott a norvég uralomhoz, majd a Kalmar Unióban részt vett, amelyben Norvégia, Dánia és Svédország egyesült királyságként létezett. Izland Dánia fennhatósága alá került, és 1550-ben a lutheranizmust hozták be.

Az izlandi függetlenségi harcok a francia forradalom és a napóleoni háborúk után erősödtek meg. 1918-ban az Izlandi Királyság megalapításával az ország személyi unióban osztozott Dániával. A második világháború idején, 1944-ben, Izland többsége a köztársaság mellett voksolt, megszüntetve a formális kapcsolatokat Dániával. Bár az Althing 1799 és 1845 között szünetelt, Izland fenntartja a világ legrégebbi és leghosszabb ideig működő parlamentjét.

Izland történelmileg a halászatra és mezőgazdaságra támaszkodott, de a második világháború után a halászat iparosítása és a Marshall-terv segélyezése gazdagságot hozott. 1994-ben az Európai Gazdasági Térség tagjává vált, ami tovább diverzifikálta a gazdaságot pénzügy, biotechnológia és gyártás területein. Az izlandi piacgazdaság alacsony adókkal és a világ legmagasabb szakszervezeti tagságával rendelkezik. A skandináv szociális jóléti rendszert fenntartja, biztosítva az egyetemes egészségügyet és felsőoktatást. Az ország kivételesen stabil gazdasági, demokratikus és társadalmi téren, és a világ harmadik legmagasabb vagyonmediánjával rendelkezik. 2020-ban az ENSZ Humán Fejlődési Indexe és a globális békeindex szerint Izland a világ negyedik legfejlettebb országa volt, szinte teljes egészében megújuló energiát használva.

Az izlandi kultúra a skandináv örökségen alapul, ahol az izlandiak többsége skandináv és gael telepesek leszármazottja. Az izlandi nyelv a régi nyugat-norvég nyelv utódja, és közeli rokona a feröeri nyelvnek. A kulturális örökség az országban magában foglalja az eredeti izlandi konyhát, az irodalmat és a középkori mondákat. Az ország rendelkezik a NATO-tagok közül a legkisebb népességgel, továbbá nincs állandó hadserege, csak kismértékben felfegyverzett parti őrsége.

Izland népessége – Demográfiai adatok

Izland eredeti lakossága skandináv és gael származású volt. Ez egyértelműen látszik a letelepedési időszak irodalmi bizonyítékaiból, valamint későbbi tudományos vizsgálatokból, mint például a vércsoport- és genetikai elemzések. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a férfi telepesek többsége skandináv, míg a nőké gael származású volt, így Izlandon sok skandináv telepes érkezett, akik gael rabszolgákat is hoztak magukkal.

Izlandon már a 17. század végétől kiterjedt genealógiai feljegyzések állnak rendelkezésre, és a Genetics biogyógyszergyártó cég támogatásával létrejött az Íslendingabók nevű adatbázis, amely az összes ismert lakosra kiterjed. Ez az adatbázis értékes eszköz a genetikai betegségek kutatásában, figyelembe véve Izland lakosságának viszonylagos elszigeteltségét.

A sziget lakossága a kezdeti betelepüléstől a 19. század közepéig 40 000 és 60 000 között változott. Ebben az időszakban a hideg telek, vulkánkitörések és a bubópestis többször is sújtotta a lakosságot. Az első népszámlálást 1703-ban végezték, ekkor a lakosság száma 50 358 volt. A Laki vulkán kitörése után, 1783–1784-ben, a lakosság száma elérte a 40 000 körüli mélypontot. Az életkörülmények javulásával a 19. század közepétől a népesség gyors növekedésnek indult – az 1850-es 60 000-ről 2008-ra 320 000-re emelkedett. Izland lakossága viszonylag fiatal a fejlett országokhoz képest, minden ötödik személy 14 éves vagy fiatalabb. Az 2,1-es termékenységi ráta azt jelzi, hogy Izland azon kevés európai országok egyike, ahol a születési ráta elegendő a népesség hosszú távú növekedéséhez.

2007 decemberében 33 678, azaz a teljes népesség 13,5%-a külföldön született, beleértve a külföldön élő izlandi szülők gyermekeit is. Körülbelül 19 000 ember (a lakosság 6%-a) rendelkezik külföldi állampolgársággal, főleg a lengyelek alkotják a legnagyobb kisebbségi csoportot. Napjainkban körülbelül 8000 lengyel ember él Izlandon, melyek közül 1500 Fjarðabyggðben. Ezen a településen a Fjarðarál alumíniumgyárat építő munkaerő 75%-át alkotja. Az Izlandon bekövetkezett pénzügyi válság miatt sok lengyel bevándorló akart távozni az országból 2008-ban.

Izland délnyugati sarka a legnépesebb régió, itt található a főváros, Reykjavík, a világ legészakibb nemzeti fővárosa. Izland lakosságának több mint 70 százaléka ebben a régióban él (Nagy-Reykjavík és a közeli Déli-félsziget), ami kevesebb mint két százalékát teszi ki Izland szárazföldi területének. A Reykjavíkon kívüli legnagyobb város Reykjanesbær, ami kevesebb mint 50 km-re fekszik a fővárostól. A délnyugati sarkon kívüli legnagyobb város Akureyri Észak-Izlandon.

Grönland telepítését az X. század végén mintegy 500 izlandi, Vörös Erik vezetésével hajtotta végre. A település népessége elérte a kb. 5000 fős csúcsot, mielőtt 1500-ra eltűnt. Grönlandról érkezők próbáltak települést alapítani Észak-Amerikában, Vinlandben, de az ellenségeskedés miatt végül elhagyták azt az őslakosokkal folytatott harcok miatt.

Az izlandiak elvándorlása Kanadába és az Egyesült Államokba az 1870-es években kezdődött. Kanadában 2006-ban már több mint 88 000 izlandi származású ember számláltak, míg a 2000-ben tartott amerikai népszámlálás szerint 40.000-nél is több izlandi származású él az Egyesült Államokban.