Centralia egy szellemváros az Egyesült Államokban, Pennsylvania állambeli Columbia megyében. Lakossága az 1980-as 1000-ről 2020-ra öt lakosra csökkent, mert 1962 óta ég a szénbánya. A Bloomsburg–Berwick nagyvárosi területhez tartozó Centralia Pennsylvania legkevésbé lakott települése.
1992-ben a városrész összes ingatlanát tekintélyes birtok alá vették, és a Pennsylvaniai Nemzetközösség elítélte. A Centralia irányítószámát a postaszolgálat 2002-ben megszüntette. Az állami és helyi tisztviselők 2013. október 29-én megállapodtak az akkor még megmaradt hét lakossal, lehetővé téve számukra, hogy halálukig Centraliában maradhassanak. 2021-ben már csak 4 lakos maradt.
Centralia korai történelem
A mai Columbia megyében élő indián törzsek közül sokan 1749-ben 500 fontért eladták a Centraliát alkotó földet gyarmati ügynököknek. 1770-ben a Reading Road építése során, amely Readingtől Fort Augusta-ig (a mai Sunbury) húzódott, a telepesek felmérték és felfedezték a földet. A Reading Road nagy részét később Route 61 névre nevezték, amely a Centralia felé keletre és délre vezető főútvonal.
1793-ban Robert Morris, a függetlenségi háború hőse és a Függetlenségi Nyilatkozat aláírója megszerezte Centralia völgyi területének egyharmadát. Amikor 1798-ban csődöt jelentett, a földet átadták az Egyesült Államok Bankjának. Egy Stephen Girard nevű francia tengerészkapitány 30.000 dollárért vásárolta meg Morris földjeit, köztük 68 területet Morristól keletre, ugyanis megtudta, hogy a régióban antracitszén található.
A Centralia szénlelőhelyeket nagyrészt figyelmen kívül hagyták a Mine Run Railroad 1854-es megépítése előtt. 1832-ben Johnathan Faust megnyitotta a Bull’s Head Tavernt az úgynevezett Roaring Creek Townshipben; ez adta a város keresztnevét, a Bikafejet. 1842-ben Centralia földjét a Locust Mountain Coal and Iron Company megvásárolta. Alexander Rae, egy bányamérnök beköltöztette családját, és elkezdett falut tervezni. Rae a várost Centreville-nek nevezte el, de 1865-ben Centraliára változtatta, mivel az amerikai postahivatalnak már volt Centerville Schuylkill megyében. A Mine Run Railroad 1854-ben épült, hogy a szenet szállítsák ki a völgyből.
Centralia fejlődése
Az első két bánya 1856-ban kezdte meg a működését Centraliában. Ezt követte még három bánya 1863-ig. A Continental bánya Stephen Girard egykori birtokán található volt. 1865-ben építették meg a Lehigh and Mahanoy vasútvonalat, amely elágazott a Lehigh Valley Railroadtól, és lehetővé tette a Centralia szén szállítását a kelet-pennsylvaniai piacokra.
1866-ban Centraliát városrészként alapították, melynek az antracitszénipar volt a fő foglalkoztatója. Alexander Rae-t, a város alapítóját, 1868. október 17-én meggyilkolták. Az 1860-as években Centralia erőszakos időszakot élt meg, amelyben több gyilkosság és gyújtogatás is történt, mivel a Molly Maguires csoport az antracitszénbányászok jogaiért küzdött.
1890-ben Centralia városának lakossága elérte a csúcsot, 2761 fővel, 7 templommal, 5 szállodával, 2 színházzal, 27 szalonnal, postával, bankkal, 14 áruházzal és élelmiszerboltokkal. Harminchét évvel később az antracitszénbányászat a csúcsra ért, majd az elkövetkező években visszaesett, mivel sok centraliai fiatal a hadseregbe vonult be az Egyesült Államok első világháborús belépésekor.
Az 1929-es Wall Street-i összeomlás következtében a Lehigh Valley Coal Company bezárta öt helyi bányáját Centraliában. A bányászok illegális módon folytatták a bányászatot a működési helyeken, például az „oszloprablás” technikáját alkalmazva, amely során szenet vontak ki a bányákban lévő oszlopokból, hogy azokat alátámasszák. Ez vezetett több bánya összeomlásához, ami tovább súlyosbította az 1962-es bányatűz elleni intézkedéseket. Az elhagyott bányák bezárására tett erőfeszítések nem voltak sikeresek az összeomlott területeken.
1950-ben a Centralia Tanács megszerezte a teljes antracitszénkészlet jogát, amit egy állami törvény tett lehetővé 1949-ben. Ugyanebben az évben a népszámlálás 1986 lakost regisztrált Centraliában.
A bányászat Centraliában az 1960-as évekig folytatódott, amikor a legtöbb bánya bezárt. Az „bootleg” bányászat egészen 1982-ig tartott, és a szén kitermelése még mindig aktív volt a területen. A vasúti szolgáltatás 1966-ban megszűnt. Centralia önálló iskolarendszert működtetett, beleértve az általános iskolákat és a középiskolát. Két katolikus iskola is működött a városban. 1980-ra a lakosság létszáma 1012-re csökkent, és további 500-600 ember élt a közelben.
Aknatűz
1962-ben bányatűz keletkezett. A lakosok megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy a tűz milyen mértékben jelentett közvetlen veszélyt a városra. Különböző közösségi csoportok képződtek, mindegyik különbözően értékelte a tűz veszélyét és jellegét. A tűz eredményeként eredményeként több mint 1000 ember hagyta el a várost folyamatosan, és több mint 500 épületet bontottak le. 1990-re a népszámlálás csak 63 lakost regisztrált a városban.
1992-ben a Pennsylvania kormányzója, Bob Casey elrendelte az összes ingatlan lebontását. Az Egyesült Államok Postaszolgálat 2002-ben megszüntette Centralia 17927 irányítószámát. 2006-ra csak 16 ház maradt, majd 2009-re ez a szám tizenegyre csökkent. 2010-re már csak öt ház állt. A tűz továbbterjedt a közeli Byrnesville falu alá is, amelyet szintén el kellett hagyni.
Az elhagyatott város
Centraliában csak kevés otthon maradt. A Columbia megyei újjáépítési hatóság többségét az elhagyott épületeknek lebontotta, és a természet visszafoglalta területüket. Ma, az ide látogatók számára, a terület egy mezőnek tűnik, amelyet sok aszfaltozott út szel keresztül. Néhány területen új erdők keletkeznek. A városban még működik egy templom, a Szent Mária-templom, ahol vasárnaponként tartanak istentiszteletet. Ebben a templomban jelenleg nincsenek közvetlen tűzhatások.
A mintegy 400 hektáros területen, amelyen a tűz elterjedt négy irányban, csak néhány jel utal a földalatti tűz jelenlétére. Ezek a jelek a város déli részén találhatók, és kör alakú, alacsony fém gőznyílások formájában jelentkeznek. Számos figyelmeztetés tájékoztat a földalatti tűz veszélyeiről, az instabil talajról és a magas szén-monoxid-szintekről. További füst és gőz látható a Pennsylvania Route 61 elhagyott szakaszáról, a domb tetején található temető mögötti területről, valamint az egyéb repedések mentén, amelyek a területen találhatók. A 61-es útszakaszt több alkalommal felújították, mielőtt teljesen lezárták.
A Locust Avenue utolsó házát 2007 szeptemberében bontották le. Ezt az épületet korábban öt kéményszerű támpillér támasztotta alá az épület két oldalán. A ház látható volt a temető északi oldaláról, ahol a domb alatt égett és részben elsüllyedt. John Comarnisky és John Lokitis Jr. 2009-ben kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. 2009 májusában a még megmaradt lakosok jogi úton próbálták megváltoztatni az 1992-es elítélési döntést. 2010-ben csak öt ház maradt, mivel az állami hatóságok igyekeztek kiüríteni a városból a még ott élőket, és lebontani a megmaradt épületeket. 2011-ben a város képviselő-testülete továbbra is rendszeresen ülésezett. A beszámolók szerint a PPL Electric Utilities számára a város legnagyobb tartozása 92 dollár volt, és a város költségvetése jól működött.
2012 februárjában a Nemzetközösségi Bíróság kimondta, hogy az elvételi nyilatkozatot nem lehet újra megnyitni vagy hatályon kívül helyezni az alapon, hogy a cél már nem áll fenn. Hét ember, köztük a kerületi tanács elnöke, perelte a várost, állítva, hogy az elítélésre már nincs szükség, mert a földalatti tűz terjedése és a városrész levegőminősége hasonló a Lancasterben mért értékekhez. 2013 októberében a fennmaradó lakosok elszámoltatást nyertek, 218 000 dollár kártérítést kaptak otthonaik értékéért, valamint 131 500 dollárt további követeléseik rendezésére, valamint jogot kaptak, hogy életük végéig otthonukban maradjanak.
2020 áprilisában, a COVID-19 világjárvány korai szakaszában, az ingatlanok jelenlegi tulajdonosai úgy döntöttek, hogy letakarják a régi 61-es út autópálya-szakaszán lévő falfirkákat. Emellett több földdombot raktak le a területen, amivel lezárult egy hosszú évtizeden át tartó korszak a kietlen útszakasz